Logitech G x Suellio Almeida – Hajtson a győzelemre

Lehet, hogy hallott már a klasszikus latin szólás egy változatáról: „Repetitio est mater studiorum.” Talán a közvetlen fordítás: „Az ismétlés a tanulás anyja”, vagy a szűkszavú „Gyakorlás teszi a mestert”. Ez egy fegyelemre, időre és kultúrára kiterjedő érzés – egy egyetemes igazságnak tűnő.

Fizikai szempontból a gyakorlás fejleszti az izommemóriát; mentálisan idegi pályákat épít ki; tapasztalati úton építi a bizalmat; a mindennapi életben rutint épít ki. Mindez megbízható reakciókhoz vezet – amikor X bekövetkezik, Ön Y-vel fog reagálni. Suelliio így filozófál a képességeiről. „A megfelelő technika gyakorlásával egy ponton csak kattogni fog.”

Útját a furcsa elágazások és a rajtuk átnyúló távolságok jelzik. A 28 éves játékos számára „minden a videójátékokkal kezdődött”, de elválaszthatatlanul összefügg a többéves hivatásos zongoristaképzésével is. A brazíliai fiatal korában komolyan zongorázott, hobbiból minden játékkal versenyzett, amit csak tudott. Az a vágya, hogy akadálytalanul fejlődjön zongorán, – ahogy ő fogalmaz – rossz szokások kialakulásához vezetett. Az idejével fizetett azokért; minden versenyző veszélye.

Miközben társai haladtak, úgy érezte, csak forog, ez a frusztráció szította a versenyt, és ez a hőség utat tört magának a virtuális versenypályán. A 20-as évei elején a hobbi szenvedélyévé vált, amikor a vezérlőről a Logitech G Driving Force GT-re lépett, és gyakrabban kezdett versenyezni az Assetto Corsa-n.

Új elágazásban találta magát – hogy elkerülje azokat a hibákat, amelyeket zongoristaként elkövetett, újra kellett kezdenie az úgynevezett „a versenytechnikai fejlődés legokosabb útját”. Tökéletes kezdést akart, ezért összpontosított. Nem csak a körök javításával, hanem a másodperc törtrésze alatti reakciók alapjainak kiépítésével is.

Ahogy haladt előre, úgy gondolta, hogy a fejlesztési módszereinek megosztása hasznos lenne a szimulátoros versenyzői közösség számára. Személyes edzéseket kezdett tartani, és mintegy 500 óra után a montreali egyetemi befizetés egyik módjának tekintette a tréninget. Végül az iránti szenvedélye, ami fizette a számlákat, megelőzte azt, amit tanult.

Fiatalkorának annyi órát töltött egyetemi zongoratanáraival, hogy magába szívta az oktatási módszereiket, azt, hogyan kell érthetően elmagyarázni a fogalmakat, nem bonyolítva túl a leckéket, és hagyja, hogy a diákok maguk kövessék el a hibáikat, hogy tanuljanak belőlük. „Igyekszem eszközöket adni a diákoknak, hogy felismerjék saját döntéseiket, ahelyett, hogy én magam mutatnék rájuk.”

Mivel edzői karrierje jól megalapozott, az iRacingre való áttérés befejeződött, és a versenyzés iránti minden korábbinál erősebb szeretete, Suellio korszerűsítette felszerelését, és arra összpontosított, hogy a legjobb legyen. Annyira ügyes lett, hogy végül lehetőséget kapott az Apex V2R csapatánál, hogy versenyezzen, egy olyan csapatnál, amely kizárólag a virtuális versenyzők valós pályára lépésére összpontosított. A Racing IRL-ben először Suellio úgy érezte magát, „mintha Neo otthagyná a harcművészeti szimulátorok színterét a Mátrixban. Az érzés más volt, de olyan, mintha milliószor megtettem volna, mert bennem volt a szimulátorban.”

„Minden, amit az autóban csinálok, a szimulátoros versenyzésből származik. Egyszerűen hihetetlen, egyszerűen elképzelhetetlen. Egy 200 km/h sebességű autóban ülök, és azt mondom: „Ezt csinálom!” Három éve ezt csináltam otthon egy videojátékban.”

Suellio csak nemrég érte el a legelső P1-es versenyét egy formulaautóban, alig néhány hónappal azután, hogy legelső IRL-versenyén dobogóra állhatott. „Örök hálás vagyok a szimulátoros versenyzésért. A valós Forma-autós győzelem 99%-ban a szimulációs versenynek köszönhető.” Suellio számára a versenysport tehetségeinek következő generációja a videójátékokból fog származni, és ő is a nyomát hajtja.